Velence süllyed, nem a tipikus napi zenekar, valamint az „Azar” nem a tipikus napi albumod. James Sewell, az „Azar One”, az „Azar kettő”, valamint így tovább, zenekari zenekar, Shoegazestrumentals sorozatát, valamint az „Azar kettő” -et, a rekordon keresztül, a gyakran organikus és alapvető dallamok között („Ryan dala” között van. ), valamint más időkben összetett és drámai, mint például az „oké”, amely áfonya borítónak tűnik. Azonban az a dolog, amelyben sok jelölés van a VIS album, a komplex struktúrák, valamint a hangok nagy része. Az énekesek, Daniel Lawson, valamint a Karolyn Troupe a legjobbak minden más számára-a hangja könnyű és feszült, az övéi gyökér és hatalmas, egy fordított elvárás, amely fejjel lefelé mutató harmóniákhoz vezet. Az album soha nem kerül nagy sebességbe, ám nem szánták. A módosítások itt sokkal finomabbak, rétegesebbek és pontosak.
Vegyük a „Young Master Sunshine” -t, egy hat perces dallamot, amelynek lassú, majdnem márciusszerű témája van, amely előrehalad, veszélyeztetve, hogy felrobbantja a felrobbantást, ehelyett kissé gyorsabban véget ér, mint kezdett. Ez az album meditációs, de rendszeresen meglepő. Ideális tartozik oda, a Yo La Tengo legjobb munkájával: kísérleti, bármennyire is megalapozott, szerencsétlen, bár mindig is mindig, mindig izgalmas.
Ryan dala
Régebbi VIS:
A szürke vonal
Vis borító!
Szerencséd van (Tom Petty borító)